Az előző bejegyzésemben itt olvashatod a festékek megkülönböztetéséről, jelölésükről írtam. Ebben a bejegyzésben a gouache és az akvarell festékekről írok. Amikor az akvarell festésről beszélünk, gyakran találkozunk a gouache festés fogalmával is. Arra gondoltam tehát, hogy ebben a bejegyzésben tisztázom a két festék és az általuk lehetővé válló festőtechnikák közti különbségeket.
Az akvarell és a gouache kötőanyaga
Ahhoz, hogy megértsük a két festék lényegét, meg kell ismernünk azokat az anyagokat melyekből készülnek. Mindkét festék a vízfestékek családjába tartozik. A vízfestékek lényege, hogy vízben oldható kötőanyagot, vizet és pigmenteket tartalmaznak. Emiatt a vízfestékek utólag is feloldhatóak. Ez teszi lehetővé azt, hogy a vízfesték készletekben a kis szilkékben, vagy az iskolai gombfestékek esetén a kis gombokban található, száraz festéket, nedves ecsettel feloldhatjuk és így festhetővé válik. De ez egyben azt is jelenti, hogy gyakorlatilag az elkészült vízfestményt utólag vízzel leoldhatjuk a papírról, vagy ha pl. egy vízfestmény elázik, akkor a színek összemosódnak rajta és az ábrázolás eltűnik, tönkremegy a képen.
A vízfestékek hagyományos kötőanyaga a „gumiarábikum”, más néven az „arab mézga”. Ez egy a Közel-Keleten található fafajta mézgás váladéka. Nagyon hasonló a minálunk termő gyümölcsfákon, pl. a cseresznyefán található mézgához. Ez olyannyira igaz, hogy korábban egyes művészek alkalmanként gumiarábikum hiányában gyümölcsfa mézgával is készítettek akvarell festékeket. Ez a gumiarábikum egy sárgásbarna színű, áttetsző, fényes anyag, nedvesen ragacsos, megszáradva kemény, szilánkos anyag, hasonló a száraz fenyőgyantákhoz. Az a fő jellemzője, hogy a megkeményedett formájában is vízben jól oldódik, víz hatására újra ragadóssá válik.
Megfelelő töménységű, vizes oldata, a folyékony mézhez, vagy esetleg az enyvoldathoz hasonló.
Ezt az anyagot használják a vízfestékek így az akvarell festék és a gouache festék kötőanyagának is.
Ezen kívül a vízfestékekhez további anyagokat szokás gyártás közben adagolni.
Ezek az anyagok a következők:
- Dextrin – Töltőanyagkén, részben kötőanyagként is funkcionál, sűríti a festéket
- Kukorica szirup, cukorszirup – A méz olcsóbb helyettesítője
- Méz – Nedvesítő szer, könnyebben nedvesedik a festék, részben kötőanyag szerepe is van
- Glicerin – Lágyítószer, megszáradt festék ridegségét csökkenti, a repedezések ellen véd, segít a nedvesítésben is
- Ökörepe – Cseppképző anyag, a víz cseppekké való összeállását csökkenti, ezáltal szabadabban áramlik a vizes festék a papíron
- Gombaölő szerek – Hagyományosan szegfőszeg, vagy rozmaring illóolaj, a festék penészesedését gátolja
- Víz: – Desztillált víz, ebben oldják fel a fenti anyagokat, majd ezzel az oldattal keverik el a festék pigmenteket, így készítve belőle festéket. A munka közbeni festék oldására, hígítására is ez szolgál.
A fent felsorolt anyagok nem feltétlenül szerepelnek mindannyian egyszerre az akvarell festékbe. Gyakori recept pl. a Glicerin + Méz + Gumiarábikum + Gombaölő. A gyártók és a festékkészítők egyéni receptjei számtalan variációk szerint állnak össze. Általános gyakorlat, hogy minden szín esetében eltérő arányú receptúrára van szükség, melyeket hosszas kísérletezgetés és gyakorlat alapján állítanak össze.
Akvarell festék készítése egyébként meglehetősen szórakoztató foglalatosság, egyre több művész készít világszerte manufakturális módszerekkel, kézműves akvarell festékeket.
A hagyományos akvarell festékek készítéséhez igyekeznek az áttetsző pigmentek közül válogatni. Bár ez nem mindíg lehetséges, nem minden színt lehet transzparens jellemzőkkel megtalálni, de amennyire lehetséges erre törekednek. Ezzel szemben a gouache festéknél ez nem számít, ott bármelyik fedő pigment is megfelel.
A gouache festék pontosan ugyanezekből az anyagokból tevődik össze annyi különbséggel, hogy a gouache festék fedő festék, ezért vagy töményebben tartalmazza a pigmenteket, és/vagy ásványi töltőanyagot, pl. baritot, kaolint, krétaföldeket, esetenként fedő fehér pigmenteket, pl. cink fehér, titán fehér stb. adagolnak hozzá. Ezáltal növelve a festék fedőképességét.
Tehát ha egyszerűsíteni akarjuk a fentieket, akkor azt mondhatjuk, hogy minden akvarellfestékből lehetséges gouache festéket készíteni, ha ásványi töltőanyagot, pl. champagne krétát adunk hozzá! Valójában persze a gouache festékeknél is szükségesek az egyedi receptek, így a valóság ennél kicsit bonyolultabb, de az is tény hogy a fenti állítás igaz, ha az akvarellhez krétát adunk, akkor az gouache festék lesz.
Fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy léteznek „hamis” gouache festékek is a piacon. Ezek általában akril kötőanyagúak, nem pedig gumiarábikummal készülnek. Ezek nem oldhatók száradás utána vízzel, ezért ezek akril festéknek tekinthetők, nem pedig gouachenak. Ilyen pl. a Turner „Akril Gouache” nevű festék.!
Figyelem! A Turnernak egyébként létezik egy valódi gouache festéke is, ami gumiarábikummal készül. De ennek „Designer Gouache” a neve! Általam használt jó gouache festékek a Turner Designer gouche, az Umton Gouache és a Renesans Gouache festékek. Itt kaphatóak!
Az akvarell technika lényege
A tiszta akvarell technika lényege az áttetsző, lazúros színekben rejlik. Ebben a technikában nem használunk fehér színt, a fehér színhez azt a módszert használjuk, hogy a kívánt helyeken kihagyjuk a papírt és nem festünk rá. Mivel az akvarell papír általában fehér (vagy nagyon világos, pl. tört fehér) ezért így lehetséges a fehér színt produkálni fehér festék hiányában. A színek világosítására pedig azt a megoldást alkalmazzuk, hogy egyrészt erősebben hígítjuk a festéket vízzel, így kevésbé lesz telített színekkel és általában halványabb, világosabb lesz. Másrészt pedig az áttetsző festékrétegek alól „átvilágít” a fehér papír, ezzel is világosítva a színeket.
Ezek a jellemzők nagyon fontosak a tiszta akvarell festés technikájában mert ez jelenti e technika lényegét, emiatt akvarellezünk, emiatt a könnyed, légies, atmoszferikus megjelenés miatt. Enélkül értelmetlenné válna e technika és elvesztené létjogosultságát.
A Gouache technika lényege
A gouache technika lényegét éppen az akvarell ellenkezője jelenti. Mivel a gouache egy fedő festék, ezért itt nem lazúrosan festünk. A gouache technikában többnyire minden szín képes elfedni az alatta lévő színt. Emiatt a technika közelebb áll az olajfestékhez, leginkább a tempera technikához hasonló. Vagy a ma oly gyakori akrilfestéshez hiszen azt is vízzel hígítjuk mint a gouache-t. Ráadásul a gouache ugyanolyan gyorsan (vagy még gyorsabban) szárad mint az akril, így az akrilfestőknek természetes közeget jelent.
Ezek miatt a jellemzők miatt, inkább a gouache technikát szokták választani azok a festők, akik inkább olajfestés szerű munkamódszerrel szeretnek dolgozni. Az akriltól a fő különbség az, hogy gouache-al papírra szokás festeni, továbbá a gouache vízzel oldható marad, és jól lehet ötvözni, akár munka közben keverni, akvarellfestékkel a gouache festéket.
Az akvarell – gouache vegyes technika
A fenti utolsó mondattal aztán meg is érkeztünk egy további lehetőséghez az akvarell-gouache vegyes technika lehetőségéhez. Ezt is sok festő szokta alkalmazni ennek legegyszerűbb formája, amikor az áttetsző akvarell készletünket, + egy tubus fehér gouache festékkel egészítjük ki. Ez esetben arra használjuk a fehér színt, hogy a csúcsfényeket, fehér területeket ezzel festjük rá a képre, minden márt viszont áttetsző akvarellel festünk. Tehát itt nem kihagyjuk (vagy nem csak kihagyjuk) a fehérnek szánt részeket, hanem utólag festjük rá fehérrel.
Összetettebb változata amikor egyaránt használunk áttetsző akvarelleket és különböző színú gouache festékeket. Ez egy bonyolult és nagy gyakorlatot igénylő módszer, mert nehéz megőrizni a festékek különbözőségéből fakadó egyensúlyt a képen úgy, hogy a végeredmény kedvező legyen.
Viszont ez felvet egy olyan lehetőséget is amit adott esetben érdemes megfontolni. Mégpedig, hogy a végkép elrontott akvarellképeket esetleg teljesen átfesthetjük gouache festékkel ezáltal akár ugyanazt a témát gouache technikával fogalmazva meg, így javítva amit elrontottunk. Vagy akár a komplett képet gouache festékkel lealapozva, valami teljesen mást festhetünk rá gouachhal, így mentve meg az értékes akvarell papírt.
A fentiekből következik, hogy minden akvarell festőnek érdemes megfontolni a gouache festés kipróbálását is, különösen az olaj vagy akril festésről „áttérőknek” de ha tiszta akvarell technikával akarunk dolgozni, akkor is praktikus lehet legaláb egy tubus fehér gouache festéket tartani az áttetsző akvarell színeink mellett!
A következő bejegyzésben itt olvashatod a Payne szürke szín történetét olvashatod el!
Ha szeretnéd Te is elkezdeni az akvarellfestés technikáját akkor jó hírem van! Éppen emiatt hoztam létre a KiINVA ART AKADÉMIA legújabb képzéseként az Akvarell Kezdő Online Festőtanfolyamot, amiben mindent elmondok és bemutatok az akvarellről mai szükséges a kezdéshez.
Ha tetszett a bejegyzés kérlek itt alul szólj hozzá a hozzászólások között!
Már előrendelhető a KINVA könyv!!
A könyv bemutató oldalán sok információt találsz a könyvről, még bele is olvashatsz egy kicsit.
Azt is megtudhatod, hogyan juthatsz hozzá!
Köszönöm az értékes tájékoztatást.
Köszönöm a hasznos információkat!
Köszönöm! Nem tudom, elmegy-e a hozzászólásom, de nagyon tetszenek ezek a nem túl hosszú, de érdekes és hasznos írások!
Ezek nagyon haszbos információk. Egy kérdésem lenne, a tempera is gouache festék, vagy az még egy külön típus. Az olvasottak alapján én oda sorolnám.
Kedves Csilla! Az eredeti tempera nem gouache festék, mert az tojásból és vízből, esetleg még további adalékokból, pl. olajból és akár oldószerből, gyantából stb. készül. Sokféle recept van. Az eredeti tempera nem oldható vissza utólag vízzel. A gouache visszaoldható. A gouache gyakorlatilag egy vízfesték, ami töltőanyagokkal van dúsítva, így a vízfestékkel szemben nem áttetsző, hanem fedő festék.
De napjainkban pl. a Pannoncolor „Gouache Temperának” nevezi a gouache festéket, ez azért van mert Magyarországon az általános iskolákban használt „Tempera” néven ismert festék gyakorlatilag vízzel oldható gouache volt, és nálunk ennek van hagyománya, de technikailag ez nem helyes névválasztás tekintetbe véve a művészettörténeti értelemben vett különbségeket a két anyag között.
Tovább bonyolítja a képletet, hogy manapság egyes gyártók, akril kötőanyagból készítenek „temperának” nevezett festéket, illetve szintén akril kötőanyagból létezik „gouache festéknek nevezett” anyag is. Ezek természetesen nem oldhatók száradás után és ezek inkább akrilfestéknek számítank.