Van egy kedves fotód valakiről. Jó pillanatot őriz, természetes rajta a mosoly, és szeretnéd megfesteni. Amikor azonban hozzákezdesz, az arcon alig találsz kapaszkodót. Nehéz eldönteni, hol fordul el az orca, meddig tart az orr oldala, és mitől lesz térbeli az áll.

A fotó kiválasztásával már a festés előtt eldől, milyen információból fogsz dolgozni. Egy jól használható referencia megmutatja az arc formáit, és elég részletet ad ahhoz, hogy mérni tudj.

Érdemes ezt az öt szempontot végignézni, mielőtt előkészíted a vásznat.

1. Látszik, honnan érkezik a fény?

Tanulmányhoz jó kiindulás az oldalról, kissé felülről érkező fény. Az arc egyik része világosabb lesz, a másikon árnyékok jelennek meg. Az orr, az orca és az áll térbeli formája így könnyebben követhető.

Nézd meg, hol találkozik a világos és az árnyékos oldal. Tudod követni ezt a határt a szem környékétől az orron át az arc alsó részéig? Van egy összefüggő szerkezete, vagy a világítás apró, nehezen értelmezhető foltokra bontja az arcot?

A közvetlen elülső vaku gyakran csökkenti a jól olvasható oldalsó árnyékokat. Ettől a kép még lehet festhető, de az első tanulmányhoz kevesebb segítséget adhat.

2. Mit látsz, ha hunyorítasz?

Hunyoríts a képre néhány másodpercig. A részletek helyett keresd a nagy foltokat: a haj tömegét, a megvilágított arcrészt, az árnyékos oldalt és a nyakat.

Ha ezeket könnyen el tudod különíteni, már van néhány biztos kapaszkodód a festés elejéhez. Ha az egész arc egyetlen hasonló világosságú felületnek látszik, nehezebb lesz a formát nagy tömegekkel felépíteni.

A nagyon erős kontraszt sem old meg mindent. Amikor az árnyék teljesen fekete, az arc egy része eltűnik benne. Olyan képet keress, amelyen a nagy különbségek mellett az árnyékos oldalon is marad megfigyelhető forma.

3. Kivehetők a fontos mérési pontok?

A belső szemzug, az orralap, az ajkak találkozása és az állcsúcs apró pontok, mégis sok arányt hozzájuk viszonyítasz.

Nyisd meg a fotót akkorában, amekkorában dolgozni fogsz róla. Látszanak ezek a pontok? Meg tudod különböztetni az alsó ajak szélét az alatta lévő árnyéktól? A haj mellett követhető a fej körvonala?

Egy erősen elmosott, szűrt vagy túl kicsi képen könnyű olyan részletet is odaképzelni, amelyet a fotó valójában nem mutat meg. Ha van választásod, kérj éles, retusálatlan változatot is.

A telefon közelsége is megváltoztathatja az arcot

A közelről készített szelfin az orr hangsúlyosabbnak, a fül és a fej oldalsó része kisebbnek látszhat. Ebben a felvételi távolságnak fontos szerepe van. Ha ebből dolgozol, a fotón megjelenő perspektívát fested meg, ami eltérhet attól, ahogy a modellt megszoktad.

Ha új képet készíthetsz, lépj hátrébb, és utána válassz megfelelő kivágást. A telefon hosszabb gyújtótávolságú kamerája segíthet szűkebben keretezni a távolabbról készült felvételt, de figyeld meg a kép élességét és a rendelkezésre álló fényt is. A cél egy jól olvasható arc, amelyen a fontos mérési pontok megmaradnak.

Kérd el az eredeti képfájlt. Egy üzenetküldő alkalmazásból többször továbbított, kicsinyített fotó kevesebb részletet mutathat. A képernyőn felnagyított kép mérete önmagában még nem jelent több megfigyelhető információt.

4. Mennyire összetett a beállítás?

Egy kissé elfordított, nyugodt arc jól használható tanulmányhoz. Látszik a fej térbeli fordulása, miközben a fő arcrészek még könnyen követhetők.

A széles mosoly, a félig lehunyt szem és az erős fejbillentés több megfigyelést kíván egyszerre. Az ajkak és az orcák formája megváltozik, a fogak új világos felületet hoznak be, a szem környékén pedig sűrűbbé válhatnak a kis árnyékok.

Ha most az alaparányokat szeretnéd gyakorolni, válassz egyszerűbb arckifejezést. A bonyolultabb beállításhoz később ugyanazokkal a mérési módszerekkel térhetsz vissza.

5. Elfér a teljes fej a tervezett képen?

Ellenőrizd a kivágást is. Marad hely a koponya felső és hátsó tömegének? Érthetően csatlakozik a nyak? A tervezett vászonarányban is működik a beállítás?

Próbálj ki néhány kivágást még az előrajz előtt. Figyeld meg, hogyan változik az összhatás attól, ha a fej fölött több helyet hagysz, vagy a vállból egy kicsivel többet mutatsz.

Profilnál külön nézd meg a fül mögötti koponyaívet. Ha minden figyelmed az orr és az ajkak körvonalára kerül, könnyű túl kevés helyet adni a fej hátsó részének.

Így válassz három hasonló fotó közül

Tedd egymás mellé a jelölteket azonos fejméretben. Először figyeld meg, melyiken tudod egyértelműen elkülöníteni a homlok, az orr és az orca felületeit. Ezután hunyoríts, és válaszd ki azt, amelyen a világos és az árnyékos oldal szerkezete a legkönnyebben követhető.

Végül ellenőrizd az árnyékot: megmaradt-e benne a szemzug, az állkapocs vagy a fül formája? Az erős fény–árnyék különbség hasznos lehet, amíg a fontos részeket még meg tudod figyelni. Egy teljesen eltűnt arcfél több következtetést kíván a festés során.

Ha az egyik képen szebb a mosoly, a másikon pedig jobban olvasható a forma, a gyakorlás céljához válassz. Aránytanulmányhoz előnyösebb lehet a nyugodtabb, tisztábban megvilágított arc. A mosolygó fotót megőrizheted egy későbbi, összetettebb portréhoz.

Használhatsz több fotót is?

Érdemes egy fő referenciát kijelölni. Ehhez igazítsd a fej tartását, a fényt és az arckifejezést. A további képek segíthetnek megérteni például a fül alakját vagy a frizurát, de más nézőpont és más világítás mellett ezek másként jelennek meg.

Ha különböző fotókról veszel át egy-egy részletet, időnként térj vissza a fő képhez. Nézd meg, hogy az új részlet beleillik-e a fej fordulásába és a választott fénybe. Különösen az orrárnyék, a szemek iránya és a száj formája igényel közös ellenőrzést.

Ha magad készíted a referenciát

Állítsd a modellt egy ablak mellé úgy, hogy a fény oldalról érje az arcát. Keress nyugodt hátteret, és kérj néhány egyszerű, visszafogott beállítást. Készíts több képet, közben pedig figyeld a fény–árnyék határát az arcon.

A fotókat később ugyanazzal az öt kérdéssel nézd át. Melyiken a legérthetőbb a forma? Melyiken látod jól a mérési pontokat? Melyikből tudnál három nagy tónuscsoportot készíteni?

A választásnál vedd figyelembe, mit szeretnél gyakorolni. Egy első aránytanulmányhoz és egy kifejező, mosolygó portréhoz eltérő nehézségű referencia lehet jó.

Ötperces referenciaellenőrzés festés előtt

1. Nyisd meg a végleges képet. Akkorában nézd, ahogyan munka közben használni fogod.
2. Hunyoríts. Keresd meg a haj, az arc világos oldala, az árnyék és a nyak nagy foltjait.
3. Jelöld a mérési pontokat. Fejtető, állcsúcs, belső szemzugok, orralap és szájvonal.
4. Próbáld ki a kivágást. Ellenőrizd, hogy a tervezett vászonarányban is elfér-e a fej és a váll.
5. Fogalmazd meg a feladatot. Ezen a képen most arányokat, tónusokat vagy egy arckifejezést szeretnél gyakorolni?

Ha valamelyik alapvető pontot alig látod, keress jobb változatot, vagy készíts új felvételt. Egy néhány perces fotóválasztás sok későbbi bizonytalanságot tisztázhat. A képernyő fényerejét is tartsd egyenletesen: ha festés közben folyton változtatod, nehezebb lesz következetesen összehasonlítani a tónusokat.

A fotó ellenőrzése után jöhet a rajz

A referencia kiválasztása az első lépés. Festés közben újra meg újra visszatérsz majd a fej arányaihoz, az arcrészek helyéhez és a nagy foltokhoz.

Ha videón is szeretnéd követni a portré felépítését, nézd meg a Bevezetés a portréfestészetbe tanfolyamot. A bemutatóoldalon megismerheted a tananyagot, és eldöntheted, illik-e a mostani célodhoz.

KINVA · Ingyenes portréfüzet

Miért nem hasonlít
a portré?

Ha a rajzod kész, mégis valaki más néz vissza róla, vedd elő ezt a rövid műtermi ellenőrzőt. Hét ponton vezet végig, hogy megtaláld, hol érdemes kezdened a javítást.

• 16 oldalas PDF
• 7 kétperces próba
• Nyomtatható segédlapok

Legyen kéznél a következő portrédnál

Az Art Akadémia oldalán elkérheted a füzetet. Feliratkozás után azonnal megnyithatod, és e-mailben is megkapod.

Kérem az ingyenes portréfüzetet

A feliratkozás az Art Akadémia oldalán történik. A levelekről bármikor leiratkozhatsz.