Mi köze a művészetnek a pénzhez, és hogyan jön ide a normandiai partraszállás? Ebben a cikkben egy makacs mítoszt bontok le.

2017-ben egy kísérletben a Vaterán árultam festményeket, és ez nagy visszhangot keltett.

Nagyon sokan érdeklődnek e lehetőség iránt, de jócskán vannak olyanok is, akik kétkedve fogadják ennek eredményességét.

Akadnak akik szerint ez a művészet elkótyavetyélése .

Mások pedig az etikai oldalát feszegetik a témának.

Kaptam olyan hozzászólásokat is, aminek lényege az volt, hogy a pénz, a „pénzcsinálás megöli a művészetet”, stb.

Hol van itt az igazság?

Ez egy nagyon összetett, bonyolult kérdés, még szerintem is.

De azért nem olyan nehéz leegyszerűsíteni, legalább is szerintem könnyű leegyszerűsíteni.

Ebben a cikkben azt boncolgatom, hogy a művésznek kell e törődnie a pénzzel? Helye van e a pénznek a művészetben?

De előbb mutatok két képet.

Az 1. képen 48-as huszár verbuválást láthattok. Vajon a vidéki parasztfiúk, túl a hazaszereteten, politikai éleslátásból kifolyólag álltak be honvédnek, vagy inkább a jókedélyű, nyalka öltözetű, vidám, és délceg huszárok irigylésre méltó élete vonzotta őket, afféle romantikus indulatból kifolyólag?

Ha engem kérdeztek, akkor a legtöbb ifjú, romantikából állt katonának.

Ugyanis magam is voltam ifjú, én is saját magamról tudom, milyen érzés volt amikor szuper kommandós akartam lenni, mielőtt bevonultam katonának. Nem akartam én embert ölni, ez eszembe sem jutott, de a különleges kiképzés, a legyőzhetetlen harcos mítosza vonzott, ma már tudom, puszta romantika volt az egész.

Gondolj a Ryan közlegény megmentése című film nyitójelenetére, a szövetségesek normandiai partraszállására a D-napon. A partra szálló katonák a német géppuskák kereszttüzében, szögesdrót-akadályokon át próbáltak eljutni a német állásokig. Mészárszék volt: a véletlenen múlt, ki maradt életben, akármilyen kiképzést kapott előtte. A partraszállás napján a szövetségesek több ezer katonája halt meg.

Na egy romantikus ábrándoktól fűtött, katonának álló ifjú számára, nagyjából a romantikus toborzás után ez lehet a valóság, a realitás.

Tudom, hogy a két példa nagyon sarkított, de igazság van benne. A legtöbb háborút megjárt veterán egyetért a fent leírtakkal, legalább is a beszámolóikból ez tűnik ki. A háborúból hazatérő katonák közül sokakat évekig kezelnek poszttraumás stressz miatt.

Szóval a 48-as toborzásokat és a D-napot, időben közel 100 év választotta el egymástól, de a fenti 2 példa, és az ott leírt szempontok, valószínűleg sok közös, hasonló elemet tartalmaztak mindkét esemény résztvevői számára.

Hogy hogyan jön mindez a festményeladáshoz?

A romantika és a realitás közötti különbségre szerettem volna rámutatni, ezzel a kontraszttal.

Úgy jön ez a művészetekkel és a pénzzel össze, hogy az emberek egy jelentős részében él az a téves elképzelés a művészekről, hogy egy művésznek csórónak kell lennie, éhen kell halnia ahhoz, hogy igazán jó művész legyen. Hogy egy művész nem kell, hogy a pénzzel foglalkozzon, sőt, esetleg egyenesen károsan hat a művészetre a pénz hajhászása.

Ez egy romantikus tévhit.

A realitás pedig az, hogy egy alkotó is ember, ő is e világban él, levegőt lélegzik be, folyadékot iszik és ennie kell. Ha hideg van akkor fedélre és melegre van szüksége. Esetleg még vágyai is lehetnek, más emberekhez hasonlóan ő is vágyhat pénzen megszerezhető javakra stb. Sőt, a művésznek családja is lehet.  Lehet felesége, és lehetnek gyermekei is, akikről gondoskodnia kell.

Na ez a valóság.

Van olyan ember, aki művésznek áll, és megtagadja a pénzt a művészet miatt, és emiatt nyomorog. Vajon sokan nem tartanák egy kicsit bolondnak az ilyen embert? Gondoljátok, hogy csak kontextus kérdése az egész?

Vagy pl. ha nem kér pénzt a műveiért, akkor hogy tervezi az életben maradást? Elmegy dolgozni egy gyárba? Ahelyett, hogy alkotna? Aztán majd munka után ha marad ereje, kedve, ihlete, fáradtan neki áll festeni? Meg ha marad pénze festékre és vászonra?

Vajon mi lenne, ha az orvosokkal szemben is ilyen romantikus elvárásaink lennének? Képzeljünk el egy olyan világot, ahol az orvosok ingyen gyógyítanának. Szégyen lenne, ha pénzt kérnének. Ebben a világban a rendelő ajtaja mindig zárva lenne, mert a doktor úr éppen valahol kulizna, hogy pénzhez jusson az életben maradás miatt. A betegek pedig szépen meghalnának az akadozó orvosi ellátás miatt. Kinek lenne ez jó?

Romantikusan hangzik a mindenkin segítő, pénzt el nem fogadó (és most nem a hálapénzre gondolok) orvos eszményi képe, de a realitásoktól nagyon távol áll.

Na így van ez a művészekkel, alkotókkal is.

Szerintem hagyjuk a romantikát és nézzük a realitást. Mindenki abból él, és abból is éljen meg amivel foglalkozik. A kőműves a házépítésből, az orvos a gyógyításból a festő pedig az alkotásaiból.

Csak van egy apró ámde igen jelentős különbség.

A kőműves ha nem vállalkozónak áll, akkor beállhat egy céghez munkavállalóként és fizetést kap, a munkájáért pénz jár, amivel tervezhet.

Az orvos ha nem magánpraxist folytat, akkor elmehet egy kórházba dolgozni, ahol fizetést kap, szintén pénz jár a munkájáért, amivel ő is tervezhet.

Most hagyjuk azt, hogy mekkorák a bérek, mennyi a pénz, mert nem erről van szó.

A művésznek ki fizet azért, hogy művész?

Az nagyon ritka, hogy mondjuk egy festő elmehet valahová havi fizetésért képeket festeni. Fizetésért, amivel tervezhet.

A festő vagy a legtöbb művész, szinte mindig magánpraxist folytat. A művészetéért csak úgy nem kap fizetést. Ezért gyakorlatilag amellett hogy festő, vállalkozó is egyben.

Alkot, és eladja az alkotásait, és életben marad. Aztán festéket vesz, és újra alkot. Közben tanul, tapasztal, gyakorol, kísérletezik és fejlődik. Aztán vagy befut, vagy nem. Vagy híres lesz, vagy nem. De akárhogyan is lesz, a festő, fest, alkot, azt teszi amihez ért, amit szeret csinálni. Mert ez az ő foglalkozása, ehhez ért, ebből él meg, és ebből tartja el a családját is.

Tudom hogy ez nem valami romantikus, de szerintem egy normális ember számára ez a realitás.

A romantikát szerintem nem szabad összekeverni a valóság tagadásával.

A művészet és a pénz viszonyát a gyakorlat felől a Bevezetés a Művész Marketingbe tanfolyamban is körüljárom: kinek festesz, hol mutatod meg a képeidet, és hogyan írsz rájuk árat.

Ha tetszett a cikk, oszd meg a Facebookon, hogy mások is olvashassák.

Engem nagyon érdekel a véleményed. Írd meg a hozzászólások között.