Egy önálló kiállításhoz 30-50 egymáshoz kapcsolódó, kész, aláírt és lehetőleg bekeretezett festmény kell, egy helyszín, egy meghívó, a helyszínen névjegy vagy brosúra, vendégkönyv és képfeliratok. Ha még nincs ennyi képed, kezdd közös kiállítással, vagy egy kisebb helyen, például egy kávézóban, 10-12 képpel. Ebben a cikkben sorra veszem, mit és mikor készíts elő, hogy a megnyitón már csak a vendégekkel kelljen foglalkoznod.

Miért érdemes kiállítani?

Az internet és az összes online felület nagyon fontos, de semmilyen fotó nem adja vissza pontosan a festmény hatását. Lehet jó a fotó, lehetnek hűek a színek, egy dolog biztosan nem lesz ugyanaz: a méretből adódó hatás. Egy nagy képet a telefon képernyőjén nézni egészen más élmény, mint előtte állni. A kiállításon valós méretében látható a festmény.

Számít a felület, a faktúra is: a festék vastagsága, az ecsetnyomok, ahogy a fény megcsillan a rétegeken. A fotón ez csak részben látszik, a valódi hatása élőben jelentkezik. És számít a keret és a környezet is: egészen más hatást kelt egy festmény, ha jó keretben van, szépen meg van világítva, és a környezete is kiemeli.

A kiállítás ráadásul nem vásár. A látogatók elmélyednek, kikapcsolódnak, és a festőről és a festészetéről szereznek benyomást, nem csak egy-egy képről. Sokszor előfordul, hogy a kiállításon nem vásárolnak, de utána jelentkeznek. Az is lehet, hogy később fotó alapján választanak egy olyan képet, amit élőben nem láttak, mert más képeidet már látták élőben, és ez elég a bizalomhoz.

Végül a kiállítás növeli az ismertségedet. Akinek több kiállítása volt, azt komolyabb, jelentősebb festőnek tartják, és idővel a képei is drágábban kelnek el.

Közös vagy önálló kiállítás?

Amíg nincs sok saját festményed, jó megoldás összefogni másokkal, és közös kiállítást szervezni, vagy részt venni egy ilyenen. Így már azelőtt elkezdhetsz kiállítani, hogy önálló kiállításod lehetne, és a munka, a költség és a szervezés is megoszlik.

Egy közös kiállításnál különösen fontos a téma. A téma köti össze a képeket akkor is, ha nem egy festő festette mindet, és ettől lesz a kiállítás egységes, nem pedig véletlenszerű válogatás. Lehet egy táj, egy évszak, egy anyag, egy gondolat, bármi, amihez mindenki hozzá tud tenni.

Közös kiállításnál előre tisztázzátok, ki mit intéz és mit fizet: ki tartja a kapcsolatot a helyszínnel, ki készíti a meghívót, ki hozza a vendéglátást, és hogyan osztjátok el a falfelületet. Ezek apróságnak tűnnek, de a legtöbb súrlódás ezekből lesz.

Hol állíthatsz ki?

A helyszín meghatározza, mire számíthatsz, és mennyi munka marad rád.

Egy galériában a szervezés, a berendezés és a reklám nagy része a galéria dolga, cserébe jutalékot kér az eladásokból. Egy kultúrházban, iskolában vagy önkormányzati kiállítótérben rendszerint van hozzáértő, aki segít a berendezésben, a megnyitót is gyakran megszervezik és meghirdetik, de eladásra kevésbé lehet számítani. Éttermekben, kávézókban, szállodákban és irodákban olyanok is látják a képeidet, akik galériába sosem mennének, viszont a keretezés, a feliratok, a felakasztás és a megnyitó általában a te dolgod.

A helyszíntípusokról, a jutalékokról és arról, mit érdemes írásban rögzíteni, részletesen írtam a galériákról, jutalékokról és szerződésekről szóló cikkben. Akárhol állítasz ki, a lényeges dolgokat írásban egyeztessétek: meddig maradnak kint a képek, ki felel értük, kap-e a helyszín jutalékot, és ki intézi a megnyitót.

Hány kép kell, és milyenek?

Egy kiállítás legeslegfontosabb előkészülete, hogy megfested a képeket.

Egy önálló kiállításhoz 30-50 kép kell, lehetőleg legalább 30×40 cm-esek vagy nagyobbak. Ettől el lehet térni, de ez az ideális. Egy kisebb helyiségben, például étteremben vagy kávézóban 10-12 képet is kiállíthatsz, de a leendő vevőkre akkor gyakorolod a legjobb hatást, ha legalább 30 képed van kint egyszerre. 50-60 képnél többet viszont egyszeri megtekintésre már nem igazán lehet befogadni.

Jobb, ha a képek kapcsolódnak egymáshoz, valamiben hasonlítanak. A profi kiállításszervezők is tudják, hogy a befogadhatóság, az összhatás és nem utolsósorban az eladhatóság miatt jobb, ha hasonló képek kerülnek egymás mellé. Léteznek „életmű” kiállítások is, ahol a képekben csak a festő a közös, de ezek inkább egy hosszú pálya összegzései. Ha most indulsz, válassz témát, és ahhoz válogasd a képeket. Ha egy sorozaton dolgozol, az eleve jó alapja egy kiállításnak.

A kiállításra szánt képeid legyenek készen és aláírva, és ha már elég régóta száradnak, lelakkozva. Olajfestménynél a végső lakkozással nagyjából 6 hónapot érdemes várni, addig a kép lakk nélkül is kiállítható. A kiállítás előtti hetekben festett képeket tehát ne lakkozd le sietve.

Keretezés

A kiállításon a képeket érdemes bekeretezve bemutatni.

Mostanában divatos keret nélkül felakasztani a festményeket, de ez igazából csak a nagy méretű, legalább 80 cm-es, és főleg a modern, absztrakt képeknél előnyös. Realista képeknél és 50 cm-nél kisebb festményeknél a keret nagyon feldobja a képet, ne hagyd ki. Az összes képet eladás előtt bekereteztetni nem olcsó, de keret nélkül szegényesebb a kiállítás, és várhatóan az eladásban sem leszel olyan eredményes.

A vevők gyakran keretezve szeretik megvenni a képet. Részben mert nem szeretnének később a kereteztetéssel foglalkozni, részben mert nem szeretik eldönteni, milyen keret illik a képhez. A keret kiválasztása is része lehet az alkotásnak, és mivel sokan bizonytalanok ebben, a művésztől várják a megoldást.

Ha a képek egy sorozatból valók, az egységes keret erősíti az összhatást. Ha végképp nincs lehetőséged bekereteztetni a képeidet, keresd meg egy festőtársadat, aki már állított ki, és kérj kölcsön kereteket a kiállítás idejére.

Időterv: mit mikor intézz?

Minden kiállítás más, de nagyjából így érdemes beosztani az előkészületeket. Ez az én javaslatom, a helyszínhez és a saját tempódhoz igazítsd.

Hónapokkal előtte jönnek a képek. Ha még hiányzik néhány a témához, most fesd meg, hogy a kiállításig legyen idejük száradni. Ekkor egyeztesd a helyszínt és az időpontot is, és rögzítsétek írásban a feltételeket. A keretezést is most indítsd el, mert a keretezőnek is kell idő.

Hat-nyolc héttel előtte készüljön el a meghívó, a névjegy és a brosúra. Ha nyomtatod őket, a nyomdának is kell néhány nap, és jó, ha marad idő egy javításra.

Három-négy héttel előtte jön a meghívás. Ekkor küldd ki a személyes meghívókat, tedd ki a meghívót a weboldaladra és a közösségi oldalaidra, és ha van hírleveled, írj a feliratkozóidnak. Ha a helyszín is meghirdeti az eseményt, küldd el nekik az anyagokat.

Egy-két héttel előtte készítsd el a feliratokat, az árlistát és a feliratkozó lapot, és vedd elő a vendégkönyvet. Egyeztesd a megnyitó részleteit: ki nyitja meg, lesz-e zene vagy vers, mi lesz a vendéglátás.

Egy-két nappal előtte jön a szállítás és a berendezés. Csomagold a képeket gondosan, a sarkokat külön védd, és számold meg őket indulás előtt és érkezés után is.

A meghívó

A kiállításra vagy a kiállításmegnyitóra meghívó készül. Ennek két fajtája van: az általános meghívókártya, amellyel mindenkit tájékoztatsz, és a személyes meghívó, amellyel egy-egy embert hívsz meg.

A meghívókártya általában képeslap méretű, egyoldalas, minőségi kartonra nyomott, esztétikus lap. Legyen szép és figyelemfelkeltő, de ne legyen rajta túl sok elem. Írd fel rá az összes adatot, ami a kiállítással kapcsolatos, akkor is, ha némelyik egyértelműnek tűnik: a kiállító nevét, a kiállítás címét, a helyszínt pontos címmel, a kiállítás időtartamát, a megnyitó pontos időpontját, azt, aki megnyitja, és legalább egy elérhetőségedet, például a weboldalad címét. Ha van házigazda, kurátor vagy meghívott vendég, például zenész vagy versmondó, az ő nevük is rákerülhet.

Ha kisvárosban élsz, és egyetlen művelődési ház van a településen, akkor is írd rá a település nevét és a pontos címet. Aki máshonnan jön, nem biztos, hogy tudja, hol van. A meghívó ráadásul részben emlék is: évek múlva ebből fogod tudni, hol és mikor állítottál ki.

Készítsd el több méretben. A telefon képernyőjén sokkal kisebb lesz ugyanaz, mint A3-as papírra nyomtatva, és hiába osztod meg a meghívót a Facebookon, ha olyan aprók a betűk, hogy képtelenség elolvasni. A legjobb, ha hasonló stílusban, de több méretben is elkészíted: nyomtatott kártyának, közösségi bejegyzésnek és álló formátumban telefonra.

Ha az esemény jellege megkívánja, az ajánlott öltözet is rákerülhet. Egy általános, hétköznapi kiállításnál nem kell feltüntetni. Ha mégis szeretnéd, írd elé, hogy „Ajánlott dress code:”, így figyelmességnek hat, nem utasításnak. Csak a kódot írd oda, például „Casual”, magyarázat nélkül.

Akiket személyesen szeretnél ott látni, a gyűjtőidet, a vevőidet, a barátaidat, a szakma képviselőit, azoknak írj külön, személyes levelet. A legszebb, ha papíron, kézzel címezve küldöd, de jó az e-mail is, ha személyes hangú. Írd le benne, miért szeretnéd, hogy eljöjjön, és mellékeld a meghívókártyát: a levél a személyes rész, a kártya hordozza az adatokat.

Egy apróság: a kiállításmegnyitó egy szó, egybeírjuk.

Névjegy és brosúra a helyszínen

Gyakori, hogy a kiállításon nem vásárolnak közvetlenül, de még a kiállítás ideje alatt vagy nem sokkal utána megkeresnek a vevőjelöltek. Ehhez kell, hogy legyen náluk valami, amin rajta vannak az elérhetőségeid.

A névjegykártyát tedd ki a vendégkönyv mellé, hogy bárki vihessen belőle. Ha van bemutatkozó brosúrád, az még többet mond: néhány képed, pár mondat rólad, a hitvallásod rövid változata, a kiállítás adatai és az elérhetőségeid. Egy háromrét hajtott A4-es lap a legtöbb célra elég.

Egy bevált fogás: az összehajtott brosúrák belsejébe tegyél egy-egy névjegyet. Amikor a látogató felveszi és kinyitja a brosúrát, a névjegy valószínűleg kicsúszik. Automatikusan utána nyúl, és ha már a kezében van, meg is nézi. Így jobban megmarad, mintha csak zsebre tette volna.

Vendégkönyv és feliratkozó lap

Mielőtt elkezdesz kiállítani, jó, ha beszerzel vagy készítesz egy vendégkönyvet, amit mindig magaddal viszel. Egy nagy méretű, vastag fedelű könyvre gondolok, amelybe minden kiállításnál beragasztod a következő üres oldalra a kiállítás meghívóját, esetleg néhány fotót a kiállított képekről. A következő oldalakra a vendégek beírhatják, mennyire tetszettek nekik az alkotásaid. Elég, ha csak a dátumot és az aláírásukat írják oda, hogy ott voltak.

A vendégkönyv nem kötelező, de évek múlva nagyon jó visszanézni, és a közönség egy része kifejezetten szereti nézegetni, milyen kiállításaid voltak korábban. A kiállítás végén további fotókat is beragaszthatsz, amelyeken a vendégekkel együtt látszik a kiállítótér.

Ha hírlevelet szeretnél küldeni, az e-mail-címeket ne a vendégkönyvbe gyűjtsd, mert azt mások is lapozgatják, és látnák egymás címét. Tegyél ki mellé egy külön feliratkozó lapot, vagy kártyákat egy dobozzal. A lap tetején legyen ott egyértelműen, ki küldi a levelet, miről szól, milyen gyakran jön levél, és hogy le lehet iratkozni. Például:

Feliratkozom [neved] hírlevelére: havonta legfeljebb egy levél az új képeiről és a kiállításairól. Bármikor leiratkozhatok a levelek alján lévő linkkel. Az adataim kezeléséről: [weboldalad]/adatvedelem.

A lap rovatai: név, e-mail-cím, dátum. A gyakoriságnál annyit írj, amennyit valóban küldesz. Csak azoknak küldj levelet, akik ide beírták magukat, a lapot pedig őrizd meg, mert ezzel tudod igazolni a hozzájárulásukat.

Képfeliratok és árlista

Minden képhez jó, ha van egy kis cédula, amelyen ott a kép címe, a mérete és az anyaga, például „olaj, vászon” vagy „akril, farost”.

A kép méretét centiméterben szokás megadni, és mindig a függőleges méret van elöl. Egy 60×80 cm-es kép tehát fekvő, egy 80×60 cm-es álló. Itt gyakran van tévedés, mert a fotóknál és a nyomdai úton készült képeknél a vízszintes méretet adják meg először. Ha a kézzel festett képeknél a függőleges méretet írod előre, egy régi hagyományhoz csatlakozol, és a szakmabeliek ebből is látják, hogy tájékozott vagy.

Az árat felírhatod a cédulára is, de van diszkrétebb és praktikusabb megoldás: a vendégkönyv közelében kitett nyomtatott árlista, amelyen a képek címe mellett ott az áruk. A kép címe és mérete nem változik kiállításról kiállításra, az ára viszont változhat, és új árlistát egyszerűbb nyomtatni, mint új cédulákat. Ha galériával is dolgozol, az árlistán szereplő árak ne legyenek alacsonyabbak a galériás áraidnál.

A cédulákat érdemes vastagabb papírra, kartonra vagy habkartonra ragasztani, vagy eleve ilyenre nyomtatni. Az így megmerevített feliratot gyurmaragasztóval rögzítheted a falra vagy a keretre.

A berendezés

A berendezésnél a helyszín szabályai az elsők. Kérdezd meg előre, milyen akasztórendszer van, lehet-e szöget beütni, és ki segít. Sok kiállítótérben galériasín van, damilos vagy acélsodronyos akasztókkal, máshol csak a meglévő szögekkel dolgozhatsz.

Mielőtt bármit felakasztasz, rakd le a képeket a fal mentén a földre, és rendezgesd őket, amíg az összkép nem tetszik. A legerősebb képed kerüljön oda, ahová a belépő először néz, általában a bejárattal szembeni falra. A hasonló képek kerüljenek egymás mellé, és a képek között legyen nagyjából egyforma távolság. Egy elterjedt ökölszabály, hogy a képek közepe nagyjából 145-150 cm magasan legyen, így egy átlagos magasságú néző szemmagasságába esnek. Ne zsúfold túl a falat: kevesebb, jól elhelyezett kép többet mutat, mint sok, egymásra torlódó.

Figyelj a fényre is. Ha van állítható világítás, a képek legyenek egyenletesen megvilágítva, csillogó, tükröző folt nélkül. A lakkozott és az üveg mögötti képeknél ez különösen fontos.

A megnyitó

A megnyitó rövid ünnepség, ahol jelen van a festő, és valaki más, aki megnyitja a kiállítást, és beszél a művészről és a kiállított művekről. Gyakran van rövid műsor is, zene vagy vers, egy kis ízelítő egy másik művészeti ágból. A megnyitón bor vagy pezsgő, üdítő, pogácsa, esetleg szendvics vagy sütemény kínálja a vendégeket. Ez a szervező költsége és feladata, tehát ha te szervezed, a tiéd.

A megnyitót ne nyújtsd túl: a beszédek legyenek rövidek, és maradjon idő arra, hogy a vendégek körbejárjanak és beszélgessenek. Képelemzésnek a megnyitón nincs helye. Ilyenkor az együttlét a főszereplő, és az, hogy a nézők élvezzék az alkotásokat, és megszerezzék a saját benyomásaikat.

A megnyitón a te dolgod, hogy ott legyél. Beszélgess a vendégekkel, köszönd meg, hogy eljöttek, és ha kérdezik, mesélj a képekről. Ha a hitvallásodat már megírtad, a „Miről szólnak ezek a képek?” kérdésre nem kell rögtönöznöd. Hívd fel a figyelmet a vendégkönyvre és a feliratkozó lapra, és ne erőltesd az eladást: aki vásárolni szeretne, szólni fog, vagy jelentkezik később. Kérj meg valakit, hogy fotózzon, mert a megnyitó képei kellenek majd a vendégkönyvbe, a weboldaladra és a közösségi oldalaidra.

Néhány kiállításnak záróünnepsége is van, ezt finisszázsnak hívjuk. Ilyenkor is lehet beszéd, és általában van valamilyen program a festményekhez kapcsolódóan, például tárlatvezetés. A vendéglátás szerényebb, mint a megnyitón. A finisszázs jó alkalom arra, hogy akik a megnyitóról lemaradtak, mégis találkozzanak veled.

Mennyibe kerül?

A kiállítás szervezése nem egyszerű és nem olcsó feladat, ezért jó, ha előre végiggondolod, mire számíthatsz. A legnagyobb tétel általában a keretezés. Ehhez jön a meghívók, a névjegyek és a brosúrák nyomtatása, a megnyitó vendéglátása, a szállítás, és helyszíntől függően a falpénz vagy a terembérlet. Ha zenészt hívsz, az ő tiszteletdíja is.

Ezek egy része csak egyszer jelentkezik: a vendégkönyv, a keretek nagy része és egy jól megtervezett névjegy évekig kitart. Ha előre összeírod a tételeket, könnyebb eldönteni, mit vállalsz most, és mit halasztasz a következő kiállításra.

A kiállítás után

A kiállítás nem ér véget a megnyitóval, és sokszor a kiállítás utáni hetekben jönnek az érdeklődők.

Írj azoknak, akik feliratkoztak a hírleveledre: köszönd meg, hogy eljöttek, és küldj néhány fotót a kiállításról. Ragaszd be a fotókat a vendégkönyvbe. Tedd ki a kiállítást a weboldaladra, a kiállítások listájába, a meghívóval és néhány fotóval együtt. Ha a helyszín jutalékot kapott, számoljatok el a megállapodás szerint, és ha kölcsönkaptál kereteket, vidd vissza őket rendben.

És írd fel magadnak, mi működött és mi nem. Melyik kép körül álltak a legtöbben? Mit kérdeztek a legtöbbször? Mi hiányzott? A következő kiállításnál ezek a jegyzetek érnek a legtöbbet.

Nézd meg, mások hogyan csinálják

Amíg nem szerveztél magadnak kiállítást, a legjobb, ha eljársz más festők kiállításaira, és megnézed, ki hogyan csinálja. Járj galériákba, mert ők a szakemberek, és a legtöbb galériában a kiállítások megtekintése ingyenes. Menj el a festőtársaid megnyitóira is.

Figyeld meg, ki hol állít ki, mennyi kép van kint, milyen sűrűn helyezték el őket, egyforma keretben vannak-e, és nézd meg viszonyításként az árakat is. Ha valami tetszik, és kérdésed van, bátran kérdezd meg a kiállító művészt, hogyan intézte, kinek a segítségét kérte, és mennyiért kapta meg. A legtöbb festő szívesen mesél róla.

Gyakori kérdések

Hogyan tovább?

Ha most kezdesz, válassz egy témát, nézd meg, hány képed van hozzá, és keress egy helyszínt, ami ehhez a képszámhoz illik. A hitvallásod rövid változata jól jön a brosúrához és a megnyitóra is, a megírásához a művészi hitvallásról szóló cikkben találsz vázlatot. Ha a kiállítás után a weboldaladra és a közösségi oldalaidra is kiteszed a képeket, azok is láthatják őket, akik nem tudtak eljönni. Erről az Internetes jelenlét a festményeladáshoz című cikkben írtam.

A kiállítás szerepét és előkészítését, a meghívót, a névjegyet és a brosúrát a saját mintáimmal a Bevezetés a Művész Marketingbe tanfolyamban is végigveszem, a piacok, vásárok és pályázatok mellett.

További írások a Művészmarketing rovatban.