Ebben a cikkben David Leffel palettáját mutatom be színről színre.

Színpaletta

Ólom fehér (vagy titán fehér)

Nápolyi világos sárga (vagy kadmium citrom sárga)

Világos okker sárga

Pompeji vörös (bármelyik vörös föld festék)

Kadmium sötét sárga (és/vagy kadmium narancs sárga)

Kadmium közép sárga

Kadmium világos vörös

Kobalt kék

Phtalo kék

Ultramarin kék

Természetes umbra (pl. ciprusi sötét umbra)

Elefántcsont fekete (bármelyik fekete)

Festőszer Maroger médium Flamand formula (Lehet helyette fluix médium és/vagy silica zselé médium)

David Leffel színpaletta úgy épül fel, hogy a palettában jelen vannak a hagyományos föld színek, és a modern intenzív színű pigmentek is egyaránt.

A színpaletta egy különlegesen érdekes eleme,  a Phtalo kék használata. A Pthalo kék egy nagyon intenzív, modern, kék szín, ami ritkán található meg a klasszikus festészet gyakorlói között. A phtalo kék,  kevésbé természetes mint a kobalt és ultramarin kékek. Emiatt nem kedvelik annyira a realista festők.

Ugyanakkor bizonyos intenzívebb zöld és kék színek kikeverésekor nagyon hasznosnak bizonyulhat. Mivel David Leffel intenzív színeket csak nagyon kis mértékben jelenít meg a képein, emiatt az ő esetében nem probléma ennek az intenzív színnek a használata, hiszen a minimális jelenlétük az egyébként semleges színvilágú képeken nem válhat uralkodóvá, így nem bontja meg a képek színvilágát. ellenkezőleg, izgalmas, harmonikus kontrasztokba kerül vele.

Technikájában, nagyon sok olyan elem van ami miatt Rembrandthoz hasonlíthatjuk. Gyakran kombinálja az impasztó és a lazúr technikákat egymással, portréi igen plasztikusak, textúrákban gazdagok.

Rembrandttal ellentétben ő nem kréta médiumot használ hanem Flamand Maroger médiumot, ami szintén alkalmas textúrák létrehozására.

A Maroger médiumok elnevezése Jacques Maroger nevéhez kötődik. Maroger a 20. század első harmadában a Párizsi Louvre vezető restaurátoraként tevékenykedett. Nagy szerepe volt a restaurátor szakma fejlődésében Franciaországban. 1939.-től az USA-ban élt, ahol a Baltimore-i Maryland Intézet művészeti Főiskoláján volt professzor. 1948-ban adta ki könyvét, élete fő művét,  a „Mesterek Titkos Formulái” címen. Ebben összegezte egész életében folytatott kutatási eredményeit, a régi idők festőmestereinek anyaghasználatával kapcsolatosan. Maroger ebben a könyvben részletesen leírt 6 db receptet amelyek az un. „Fekete olajok” (ólom-oxid siccatívval összefőzött, gyorsan száradó len és dióolajok)használatán alapulnak. Ezek közül egyes receptek használatát olyan nagy neveknek tulajdonít, mint pl. Rubens vagy éppen Leonardo da Vinci, Antonello da Messina stb.

A két legfontosabb receptje a „Flamand Maroger médium” és a „Velencei Maroger médium”.

David Leffel sok másik híres Amerikai Festőművészhez hasonlóan a zselés állagú, tixotróp tulajdonságú, gyorsan, fényes felületre száradó Flamand Marger formula szerint készíti el saját festőszerét, melyet minden festményén következetesen alkalmaz.

Egy egészen más szemléletű palettát mutat Leonid Afremov palettája. A korlátozott palettával festést a Színkeverő mesterkurzus 2. tanítja, a palettát pedig Artemisia művész-olajfestékekből is összerakhatod.

Ha tetszett a cikk, kérlek oszd meg a facebookon is!