Sofonisba Anguissola a Nő, aki precedenst teremtett a festészetben
A reneszánsz korszak festészete szinte kizárólag férfiak kezében volt. A műhelyeket férfi mesterek irányították, a nagy megrendeléseket férfiak kapták, és a festészet mesterségét férfiak örökítették tovább. Ebben a közegben született meg Sofonisba Anguissola, aki bebizonyította, hogy nőként is lehet hivatásos festő. Nemcsak tehetségével vált híressé, hanem azzal is, hogy ő lett az első női udvari festő Európa történetében.
Előző cikkemben Rembrandt és híres Lukrécia festményeit mutattam be itt olvashatod a cikket, itt pedig a hozzá tartozó videót tekintheted meg. Most pedig lássuk Sofonisba történetét.
A youtube csatornámon megtekintheted a bejegyzéshez tartozó videó változatott és további hasonló videókat is, ide kattintva…
Gyermekkora és a család szerepe, Sofonisba Anguissola családja
Sofonisba Anguissola 1532-ben született az olaszországi Lombardiában, egy kisnemesi család legidősebb gyermekeként. Apja, Amilcare Anguissola különleges ember volt: felismerte gyermekeiben a művészi tehetséget, és a kor szokásaival szembemenve támogatta a lányok tanulmányait.
A hét gyermek közül többen is a művészet felé fordultak:
- Elena apácának állt, és ezzel feladta a festészetet.
- Europa és Anna Maria férjhez ment, majd abbahagyták a művészi pályát.
- Lucia, Sofonisba húga kiemelkedően tehetséges volt, de fiatalon elhunyt.
- Minerva irodalommal és latin tudománnyal foglalkozott.
Így végül egyedül Sofonisba bontakozhatott ki teljes mértékben festőként. Ez a családi háttér adta meg számára azt a biztos alapot, amelyre építve áttörhette a női alkotókra kényszerített korlátokat.
Mesterei és az első sikerek
A fiatal festőnő először Bernardino Campi tanítványa lett. Ez önmagában forradalmi tettnek számított: a 16. században nőket nem fogadtak festőműhelyekbe, hiszen a festészet hivatás volt, nem női „kedvtelés”. Apja azonban kiharcolta, hogy lánya komoly oktatásban részesüljön.
Amikor Campi elhagyta Lombardiát, Sofonisba Anguissola Bernardino Gattinál (II. Sojaro) folytatta tanulmányait. Évekig tanonckodott, és hamar kitűnt a férfi tanítványok közül. Egy nő, aki festői pályára készül – ez a kortársak szemében szokatlan, de egyre inkább elismert jelenséggé vált.
A kettős portré és a két bal kéz rejtélye
1550 körül festette legismertebb korai művét, a „Bernardino Campi festi Sofonisba Anguissolát” című képet. A festmény első ránézésre tanítvány–mester kapcsolatot ábrázol: Campi mester ecsettel kezében áll, Sofonisba arcképét festve. Valójában azonban a teljes kép Sofonisba saját alkotása.
Ez a kompozíció szellemes önarckép, amely mélyebb üzenetet hordoz: bár a felszínen úgy tűnik, a mester festi őt, a valóságban a nő kezében van a hatalom.
A restaurálás után kiderült, hogy a képen „két bal kéz” szerepel. Ez a tudatos illúzió arra enged következtetni, hogy a festőbot – a festői hivatás szimbóluma valójában Sofonisba Anguissola kezében van, és nem Campiéban. A kép üzenete világos: ő maga a festő, nem a férfi.
Ez a játékos, mégis bátor gesztus a 16. században feminista állásfoglalásként hatott. Sofonisba Anguissola finoman, de határozottan jelezte: a női tehetség nemcsak hogy egyenrangú a férfiakéval, de képes túlnőni rajtuk.
Michelangelo és Sofonisba Anguissola fejlődése
1554-ben Rómába utazott Sofonisba Anguissola, ahol találkozott Michelangelóval, aki felismerte a fiatal festőnő tehetségét.. A nagy mester azonnal felismerte a benne rejlő tálentumot és feljegyzéseit átadta neki tanulmányozásra, és arra biztatta, hogy saját stílusát fejlessze. Ez a kapcsolat legalább két éven át tartott, és alapvetően formálta Sofonisba művészi fejlődését.
Michelangelo jelenléte legitimálta őt a művészeti világban: innentől már nem csupán egy „tehetséges hölgy” volt, hanem festő, akinek a munkái mellett nem lehetett szó nélkül elmenni.
Korlátok és lehetőségek – az első női udvari festő útja
Bár Sofonisba pályáját elfogadták, nőként szigorú határokat kellett betartania. Nem tanulmányozhatott aktmodelleket, nem vehetett részt boncolásokon, így nem festhetett nagy vallási vagy mitológiai kompozíciókat.
Sofonisba azonban megtalálta saját területét: a portréfestészetben. Festményeit különlegessé tette pszichológiai érzékenysége: a modellek tekintetében, kézmozdulataiban és gesztusaiban a belső világuk tükröződött. Ez újítás volt a 16. századi portréfestészetben, és Sofonisba hírnevét is erre alapozta.
Sofonisba Anguissola a spanyol udvarban – az első női udvari festő sikere
1559-ben meghívást kapott II. Fülöp spanyol király udvarába, ahol felesége, Valois Erzsébet udvari festője lett. Ez történelmi pillanat volt: Sofonisba Anguissola lett az első női udvari festő Európa történetében.
A madridi udvarban számos portrét készített a királyi család tagjairól. Együtt dolgozott Alonso Sánchez Coellóval, az udvar vezető festőjével. Több, sokáig Coellónak vagy más mestereknek tulajdonított képről később kiderült, hogy valójában Sofonisba alkotása.
Ez a pozíció óriási elismerés volt: egy nő, aki nemcsak hogy hivatásos festő, de a királyi udvarban, hivatalos rangban dolgozik.
Magánélet és utolsó évek
Sofonisba Anguissola első férje, egy szicíliai nemes hamar meghalt. Később újra házasodott: második férje, Orazio Lomellino kapitány mindenben támogatta festői törekvéseit. Genovában telepedtek le, ahol Sofonisba élete végéig festett.
Idős korára szinte teljesen megvakult, de szellemi frissességét megőrizte. 1624-ben Sir Anthony van Dyck, a fiatal flamand festő látogatta meg, aki feljegyezte, mennyire éles eszű és szellemileg friss volt még 92 éves korában is.
1625 novemberében hunyt el Palermóban, 93 évesen. Férje sírfeliratban emlékezett rá:
„Sofonisba, a feleségem, akit a világ a legnagyszerűbb festőnőként ismert.”
Sofonisba Anguissola öröksége és a női festészet íve
Sofonisba Anguissola nemcsak tehetséges művész, hanem történelmi fordulópont volt. Ő bizonyította be először, hogy nőként is lehet hivatásos festő. Az ő példája mutatta meg: a nőknek is van helye a művészettörténet nagy színpadán.
Az ő precedense nyitotta meg az utat mások előtt: Lavinia Fontana, Fede Galizia, és mindenekelőtt Artemisia Gentileschi előtt. Sofonisba volt az úttörő, Artemisia pedig a folytató: Sofonisba megnyitotta az ajtót, Artemisia pedig belépett rajta, és a női tapasztalatot festette vászonra – saját testét, saját történetét, saját fájdalmát.
Ez a láncolat teszi őket a művészettörténet feminista előfutáraivá: Sofonisba a lehetőséget teremtette meg, Artemisia a tartalmat.
A következő bejegyzésben Frida Kahlo életét ismerhetjük meg…
Nézd meg a Youtube csatornámat is, sok érdekességet találsz ott is festészeti témában: Csatorna megtekintése it…
Facebook oldalamon is számos csemege vár a festészet világából…